Vegyes érzelmeket kelt bennem ez az - újnak nem feltétlenül mondható - jelenség az interneten. Egyrészről nagyon jó ötletnek tartom, és tisztelem is azokat az orvosokat, akik rendelési idejük, magánéletük mellett még erre is gondot fordítanak, és ilyen csatornákon keresztül is segíteni próbálnak a problémákkal küszködőknek. Másrészről sajnos semmi értelmét nem látom, mert a szakorvosok közül jó páran teljesen alkalmatlanok erre a feladatra.
Szerencsére a legtöbb 'internetes orvos' kedves, segítőkész, intelligens és kulturált hangnemben ír, valamint valóban érezni a válaszokon, hogy segíteni próbál. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a nagy többség meg tudja állapítani magáról, alkalmas-e az ilyen munkára. (Azért nevezem munkának, mert őszintén remélem, hogy ezért fizetést is kapnak, ha nem is túl sokat.) Tehát az interneten is elérhető szakorvosok közül szerencsére sokan türelmesek, megértők és segítőkészek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindegyik az.
Nem fogok neveket mondani - meglehetősen etikátlan lenne -, de több olyan orvos válaszol honlapon jártam, ahol a szakemberek közül egy-kettő egyszerűen alkalmatlannak tűnik a feladatra. Sok olyan kérdező van, aki miután sorokon keresztül körülményesen megfogalmazza a panaszait, feltesz egy eldöntendő kérdést. Érezhetően megnyugtatásra vár, vagy éppen egy olyan tanácsra, amely óvatosságra inti és körültekintésre. Ezzel szemben a kevésbé empatikus orvos egyszavas választ ad. "Igen." "Nem." "Ér." "Lényegtelen." stb. (Gyakran még arra sem veszi a fáradtságot, hogy rövidke mondatának kezdőbetűjét a magyar helyesírási szabályoknak megfelelően nagy betűvel írja.)
Egy, ilyen szakorvoshoz intézett kérdéseket és a doktor válaszait szinte mind végigolvastam, nehogy túlságosan szubjektív, vagy éppen a válaszainak kis hányadát figyelembe vevő ítéletet hozzak. A megfigyeléseim alapján levont következtetésekről szeretnék most írni, valamint az ezzel kapcsolatos nem rég született gondolataimról.
Az illető szakorvos soha, egyetlen kérdezőjének sem adott egy sornál hosszabb választ, nem írt megszólítást, kedves szavakat, még ha saját rendelését népszerűsítette, sem írt üzenete végére egy szimpla "Forduljon hozzám bizalommal"-t vagy hasonló megnyugtatónak szánt frázist. Minden válaszának lényege az volt, hogy látatlanban nem tud mondani semmit, forduljon a kérdező szakorvoshoz, ahol majd megnyugtatják/kivizsgálják. Sőt, néha még cinikus szurkálódást is véltem felfedezni a válaszokban.
Teljes mértékben megértem, hogy egy laikus által felsorolt tünetek alapján (amelyek lehet, hogy pontatlanok, lehet, hogy irrelevánsak, lehet, hogy túlzóak vagy éppen ellenkezőleg) nem lehet konkrét, száz százalékos diagnózist felállítani. Ha meg lehetne ezt tenni, csak internetes szaktanácsadás létezne, valamint esetleg telefonos. (Bár ez utóbbi kevésbé személytelen, így nyilván kevésbé lenne népszerű.) Azonban ha legalább az első három betegséget felsorolná, ami a tünetekről eszébe jut, köztük egy-két enyhe, gyors lefolyású, kevésbé veszélyes betegséggel, valamint egy-két komolyabbal (ha a tünetek indokolják), majd mindezt követően küldené el a kedves leendő pácienst szakrendelésre, nyilván nagyobb hatást gyakorolna.
"A megadott információk alapján nem tudok önnek semmit mondani. Keressen fel egy szakorvost."
"A tünetek, amiket felsorolt, utalhatnak akár egy komoly, fertőző, hosszadalmas kezelést igénylő X-re is, de az is meglehet, hogy mindössze egy ártalmatlan Y-ról van szó, amit egy-két hétig tartó gyógyszeres kezeléssel tökéletesen ki lehet kúrálni. Kérem, látogasson meg egy Z területre szakosodott orvost, hogy visszanyerje egészségét."
Melyiket olvasná szívesebben egy kétségek közt vergődő beteg, aki nyilván tart az orvosoktól, vizsgálatoktól, az eredménytől? Nem mondom, hogy a második verzió megnyugtatóbb, egyáltalán nem az. A cél jelen esetben nem is ez. Hanem hogy rávegyük a hozzá nem értő pácienst arra, hogy bármilyen taszító is az ötlet, hogy szakember segítségét kérjük, és esetlegesen fájdalmas vizsgálatoknak vessük alá magunkat, ez mégis szükséges és elkerülhetetlen.
Sehol sem láttam olyan választ, hogy "Maradjon otthon nyugodtan, igyon kamillateát és minden megoldódik pár napon belül". Ezzel tökéletesen egyetértek. Nem vagyok orvos, ugyanolyan laikus vagyok, mint bármelyik kérdező, azzal mégis tisztában vagyok, hogy ilyet látatlanban írni hatalmas nagy felelőtlenségre utalna. A beteg nem tudja egymaga eldönteni, mely tünetei fontosak és melyek nem, hogyan írja körül azokat, hogy egyértelműek legyenek stb. Ami a leírás alapján másnaposság okozta gyomorégés, lehet valójában súlyos gyomorfekély is. A vizsgálatok elkerülhetetlenek.
Nem mindenki fordul azonban ilyen kérdéssel az orvosokhoz. Van, aki már kész, szakrendelésen felállított diagnózissal áll elő, és mindössze másodvéleményt szeretne a felírt gyógyszerről, mert például nem fejti ki megfelelően a hatását. A páciens érthetően nem akarja nyíltan kétségbe vonni kezelőorvosa szakértelmét, és nem akar azzal rárontani a rendelőben, hogy "Helló doki, mi a fenét írt fel nekem? Még mindig ugyanazok a panaszaim!". Pusztán megerősítésre vár, hogy a felírt gyógyszer valóban alkalmas a diagnosztizált betegség gyógyítására. Lehet az ilyen kérdésekre diplomatikus szakértelemmel válaszolni: "Amennyiben a diagnózis helyes volt, a gyógyszernek hamarosan ki kell fejtenie a hatását. Ha egy hét után sem enyhülnek a tünetei, látogassa meg ismét szakorvosát, és nyugodtan számoljon be neki a történtekről". Ehelyett mit kap a kérdező? Azt, hogy pofátlan, és hogy etikátlan olyanra kérni őt, hogy más orvosok szakvéleményét bírálja felül. Csodás.
Az orvosok - Dr. House epés megfogalmazásával ellentétben - embereket kezelnek, nem csak betegségeket és tüneteket. Pontosabban fogalmazva betegségeket kezelnek, de emellett tekintettel kell lenniük a "gazdatestre" is, azaz az emberre. Hiába rendelkezik valaki hatalmas tudással a saját szakterületén, ha az emberekkel nem képes kapcsolatot teremteni, ott ette meg a fene. Menjen el kutatóorvosnak. A kezelőorvosnak értenie kell a páciensek nyelvén. És itt még csak a személyesen, vizsgálatok végzése után diagnózist felállító orvosokról van szó, nem is az interneten elérhetőkről.
Ha valaki vállalja a feladatot, hogy naponta X beérkező kérdésre válaszol, akkor legyen tisztában azzal, hogy ez mivel jár. Rengeteg türelem kell a hozzá nem értők - néha nyilvánvalóan ostoba - kérdéseire válaszolgatni, mindenkihez megértéssel fordulni. Nagy felelősség a rendelőbe látogatókat kezelni, és még nagyobb rávenni az otthon ülőket, hogy ellátogassanak oda. Aki elment orvoshoz, az már megtette a kezdő lépést, elindult a gyógyulás útján, aki azonban az orvosoktól, tűktől és végbéltükrözésektől való félelmében nem meri megtenni ezt a lépést, annak nem sok esélye van a gyógyulásra. Az interneten "rendelőknek" ez a felelősségük: növelni az ő esélyeiket is, és még több egészséges embert "teremteni".
Szerencsére a legtöbb 'internetes orvos' kedves, segítőkész, intelligens és kulturált hangnemben ír, valamint valóban érezni a válaszokon, hogy segíteni próbál. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a nagy többség meg tudja állapítani magáról, alkalmas-e az ilyen munkára. (Azért nevezem munkának, mert őszintén remélem, hogy ezért fizetést is kapnak, ha nem is túl sokat.) Tehát az interneten is elérhető szakorvosok közül szerencsére sokan türelmesek, megértők és segítőkészek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindegyik az.
Nem fogok neveket mondani - meglehetősen etikátlan lenne -, de több olyan orvos válaszol honlapon jártam, ahol a szakemberek közül egy-kettő egyszerűen alkalmatlannak tűnik a feladatra. Sok olyan kérdező van, aki miután sorokon keresztül körülményesen megfogalmazza a panaszait, feltesz egy eldöntendő kérdést. Érezhetően megnyugtatásra vár, vagy éppen egy olyan tanácsra, amely óvatosságra inti és körültekintésre. Ezzel szemben a kevésbé empatikus orvos egyszavas választ ad. "Igen." "Nem." "Ér." "Lényegtelen." stb. (Gyakran még arra sem veszi a fáradtságot, hogy rövidke mondatának kezdőbetűjét a magyar helyesírási szabályoknak megfelelően nagy betűvel írja.)
Egy, ilyen szakorvoshoz intézett kérdéseket és a doktor válaszait szinte mind végigolvastam, nehogy túlságosan szubjektív, vagy éppen a válaszainak kis hányadát figyelembe vevő ítéletet hozzak. A megfigyeléseim alapján levont következtetésekről szeretnék most írni, valamint az ezzel kapcsolatos nem rég született gondolataimról.
Az illető szakorvos soha, egyetlen kérdezőjének sem adott egy sornál hosszabb választ, nem írt megszólítást, kedves szavakat, még ha saját rendelését népszerűsítette, sem írt üzenete végére egy szimpla "Forduljon hozzám bizalommal"-t vagy hasonló megnyugtatónak szánt frázist. Minden válaszának lényege az volt, hogy látatlanban nem tud mondani semmit, forduljon a kérdező szakorvoshoz, ahol majd megnyugtatják/kivizsgálják. Sőt, néha még cinikus szurkálódást is véltem felfedezni a válaszokban.
Teljes mértékben megértem, hogy egy laikus által felsorolt tünetek alapján (amelyek lehet, hogy pontatlanok, lehet, hogy irrelevánsak, lehet, hogy túlzóak vagy éppen ellenkezőleg) nem lehet konkrét, száz százalékos diagnózist felállítani. Ha meg lehetne ezt tenni, csak internetes szaktanácsadás létezne, valamint esetleg telefonos. (Bár ez utóbbi kevésbé személytelen, így nyilván kevésbé lenne népszerű.) Azonban ha legalább az első három betegséget felsorolná, ami a tünetekről eszébe jut, köztük egy-két enyhe, gyors lefolyású, kevésbé veszélyes betegséggel, valamint egy-két komolyabbal (ha a tünetek indokolják), majd mindezt követően küldené el a kedves leendő pácienst szakrendelésre, nyilván nagyobb hatást gyakorolna.
"A megadott információk alapján nem tudok önnek semmit mondani. Keressen fel egy szakorvost."
"A tünetek, amiket felsorolt, utalhatnak akár egy komoly, fertőző, hosszadalmas kezelést igénylő X-re is, de az is meglehet, hogy mindössze egy ártalmatlan Y-ról van szó, amit egy-két hétig tartó gyógyszeres kezeléssel tökéletesen ki lehet kúrálni. Kérem, látogasson meg egy Z területre szakosodott orvost, hogy visszanyerje egészségét."
Melyiket olvasná szívesebben egy kétségek közt vergődő beteg, aki nyilván tart az orvosoktól, vizsgálatoktól, az eredménytől? Nem mondom, hogy a második verzió megnyugtatóbb, egyáltalán nem az. A cél jelen esetben nem is ez. Hanem hogy rávegyük a hozzá nem értő pácienst arra, hogy bármilyen taszító is az ötlet, hogy szakember segítségét kérjük, és esetlegesen fájdalmas vizsgálatoknak vessük alá magunkat, ez mégis szükséges és elkerülhetetlen.
Sehol sem láttam olyan választ, hogy "Maradjon otthon nyugodtan, igyon kamillateát és minden megoldódik pár napon belül". Ezzel tökéletesen egyetértek. Nem vagyok orvos, ugyanolyan laikus vagyok, mint bármelyik kérdező, azzal mégis tisztában vagyok, hogy ilyet látatlanban írni hatalmas nagy felelőtlenségre utalna. A beteg nem tudja egymaga eldönteni, mely tünetei fontosak és melyek nem, hogyan írja körül azokat, hogy egyértelműek legyenek stb. Ami a leírás alapján másnaposság okozta gyomorégés, lehet valójában súlyos gyomorfekély is. A vizsgálatok elkerülhetetlenek.
Nem mindenki fordul azonban ilyen kérdéssel az orvosokhoz. Van, aki már kész, szakrendelésen felállított diagnózissal áll elő, és mindössze másodvéleményt szeretne a felírt gyógyszerről, mert például nem fejti ki megfelelően a hatását. A páciens érthetően nem akarja nyíltan kétségbe vonni kezelőorvosa szakértelmét, és nem akar azzal rárontani a rendelőben, hogy "Helló doki, mi a fenét írt fel nekem? Még mindig ugyanazok a panaszaim!". Pusztán megerősítésre vár, hogy a felírt gyógyszer valóban alkalmas a diagnosztizált betegség gyógyítására. Lehet az ilyen kérdésekre diplomatikus szakértelemmel válaszolni: "Amennyiben a diagnózis helyes volt, a gyógyszernek hamarosan ki kell fejtenie a hatását. Ha egy hét után sem enyhülnek a tünetei, látogassa meg ismét szakorvosát, és nyugodtan számoljon be neki a történtekről". Ehelyett mit kap a kérdező? Azt, hogy pofátlan, és hogy etikátlan olyanra kérni őt, hogy más orvosok szakvéleményét bírálja felül. Csodás.
Az orvosok - Dr. House epés megfogalmazásával ellentétben - embereket kezelnek, nem csak betegségeket és tüneteket. Pontosabban fogalmazva betegségeket kezelnek, de emellett tekintettel kell lenniük a "gazdatestre" is, azaz az emberre. Hiába rendelkezik valaki hatalmas tudással a saját szakterületén, ha az emberekkel nem képes kapcsolatot teremteni, ott ette meg a fene. Menjen el kutatóorvosnak. A kezelőorvosnak értenie kell a páciensek nyelvén. És itt még csak a személyesen, vizsgálatok végzése után diagnózist felállító orvosokról van szó, nem is az interneten elérhetőkről.
Ha valaki vállalja a feladatot, hogy naponta X beérkező kérdésre válaszol, akkor legyen tisztában azzal, hogy ez mivel jár. Rengeteg türelem kell a hozzá nem értők - néha nyilvánvalóan ostoba - kérdéseire válaszolgatni, mindenkihez megértéssel fordulni. Nagy felelősség a rendelőbe látogatókat kezelni, és még nagyobb rávenni az otthon ülőket, hogy ellátogassanak oda. Aki elment orvoshoz, az már megtette a kezdő lépést, elindult a gyógyulás útján, aki azonban az orvosoktól, tűktől és végbéltükrözésektől való félelmében nem meri megtenni ezt a lépést, annak nem sok esélye van a gyógyulásra. Az interneten "rendelőknek" ez a felelősségük: növelni az ő esélyeiket is, és még több egészséges embert "teremteni".
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése